Pongrátz Gergely ’56-os Emlékmúzeum
A Pongrátz Gergely 56-os Emlékmúzeum az egykori marispusztai tanyai iskola frissen (2015) felújított épületében működik). Az udvaron szabadtéri kiállítási tárgyként áll egy T-55-ös harckocsi, valamint négy löveg, közvetlenül a műút mellett és mindegyikhez eligazító információs tábla is tartozik. A kertben, közvetlenül az út mellett egy nagy kopjafa is áll, a füves területen felállított zászlórúdon a nemzeti zászló lobog.
A múzeumot még Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori legendás főparancsnoka alapította a 90-es évek első felében, amikor az egykori tanyai iskola két tantermében az 56-os forradalomra emlékező kiállítást rendezett be, ő maga pedig a tanítói lakásba költözött, s személyesen fogadta a látogatókat. Halála után a bátyja, Ödön bácsi vette át a helyét, s vezette a múzeumot egészen 2009-ig. Az épületben két nagyobb (egykori tantermek) és két kisebb kiállítóteremben (az egykori tanítói lakás szobái) tekinthető meg a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum által pályázati forrásból, legnagyobbrészt saját műtárgyainak felhasználásával 2015-ben kialakított állandó kiállítás. A kiállítás az egykori tanítói lakásban Pongrátz Gergely majsai éveinek és családjának állít emléket, az egyik tanteremben klasszikus múzeumi eszközökkel az 56-os forradalom előzményeit, eseményeit és utóéletét történetét mutatja be, a másikban pedig a Corvin-közi harcokat idézi meg egy jellemző életképpel.
Kapisztrán Szent János ’56-os Emlékkápolna
A Kapisztrán Szent János tiszteletére szentelt kápolna a múzeummal szemben, az ágasegyházai oldalon áll, Csete György tervei alapján épült a kilencvenes években. Fehér falú, két, lőszert formázó toronnyal, amelyek egyike romos, teteje ledőlt, a másik épen áll: előbbi a levert szabadságharc, utóbbi a győztes forradalom jelképeként; a vasajtón és a falon stilizált belövésnyomok.
A kápolna közepén, nagy fekvő márványlap alatt nyugszik Pongrátz Gergely és Pongrátz Ödön; rajta a felirat: Mindent a Hazáért! A mennyezeten apró lámpák, melyek a csillagképeket formázzák; az oltár mögött, az oltárkép helyén kerek üvegablak nyílik a világra s árad be rajta át a fény. Az ablak körüli ívelt falon csaknem háromszáz fekete márványtábla örökíti meg a megtorlások során Magyarországon és Erdélyben kivégzettek nevét és főbb életadatait.
’56-os Ifjúsági Tábor
A két táborépület hálótermeiben emeletes, de vetett ágyakon egyszerre összesen 50 vendéget tudnak elhelyezni. A hálótermekhez közösen használt (természetesen külön férfi és női) zuhanyzóblokkok tartoznak, továbbá közös ebédlő és előadótér a foglalkozások számára, valamint több pingpongasztal. A két épület közötti központi téren áll a zászlórúd egy kisebb virágágyás közepén, amelyre a tábor idejére húzzuk fel ünnepélyesen a zászlót. Az egymás felé forduló árkádos ereszek este körben villanylámpákkal megvilágítottak, alattuk mindenütt asztalok és székek, itt ülnek és beszélgetnek a hosszú estéken táborozók, olyankor nagy élet van itt. A tábor területén van még a tűzrakóhely, a focipálya, valamint a „bunker” (hű másaként azoknak a földalatti rejtekhelyeknek, amelyekben a litvániai antikommunista partizánok húzták meg magukat valaha).
Nyári ifjúsági táborunkba az egész Kárpát-medencéből érkeznek hozzánk középiskolás fiatalok, mintegy 50-en (ezt még maga Pongrátz Gergely, az erdélyi Szamosújvár szülötte alakította ki így). A tábor legfőbb célja, hogy az idelátogató fiatalok egész életükre elkötelezett hívei legyenek a forradalom eszmeiségének, s legyenek készek és képesek azt önkéntesként cselekvően is szolgálni. A tábor keretében tarjuk minden évben a kiskunmajsai nyári szabadegyetemet, amelynek mindig van valamilyen központi gondolata, amelyet a meghívott vendégek előadásai és az azokat követő beszélgetések bontanak ki.
Az utolsó tábort – anyagi okokból – 2018-ban tartottuk.